1. (ruha)anyag szélét visszahajtja és levarrja, ill. díszítésül szegéllyel látja el. | irod <dolog, tárgy v. ilyenek csoportja> szegélyez valamit.

2. ▸ tetőt szeg

3. (t. n. is ) ▸ kenyeret, kalácsot kenyérből, kalácsból szeg

4. <kif-ekben:> kitör, elvág, eltör valamit. ▸ nyakát szegi ▸ kedvét szegi valakinek ▸ útját szegi valakinek, valaminek

5. elav irod <folyó, út vmely területet> (át)szel.

6. rég <kif-ekben: rendelkezést, fogadalmat> nem tart meg. esküt szeg; szavát szegi.

7. ▸ valamijét vmerre szegi oldalt szegi a fejét.

[ fgr ]

beverve rögzítésre való, az egyik végén hegyes, a másikon fejjel ellátott v. kiszélesedő (fém)rudacska. szegt bever, kihúz; ▸ az utolsó szegig ▸ kibújik a szeg a zsákból ▸ szegre akaszt valamit ▸ valami szeget üt a fejébe

[ fgr ]

1. sarok, szeglet, zug.

2. falunak ( v. mezőnek) vmely része.

[?←szeg² ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].

1. térbeli sor végén levő. az utolsó padban ül; ▸ utolsó posta kemeneskápolna, utolsó posta köcsk.

2. időrendi sor végén levő. az utolsó eset; az utolsó árpád-házi király. | ▸ utolsó negyed | közvetlenül a halál előtti. a beteg utolsó kívánsága. | ▸ az utolsó órában, percben, pillanatban | ▸ utolsó szó | ▸ az utolsó szó joga | ▸ valakinek az utolsó szava | ▸ valaminek az utolsó ára

3. a legutóbbi, ill. a legújabb. az utolsó években; az utolsó divat.

4. valakikből, valamiből még meglevő. az utolsó mohikán, ez a utolsó fillérem.

5. rangban, tekintélyben, értékben minden(ki) más után köv. utolsó tanuló az osztályban. | ▸ nem utolsó dolog

6. aljas, hitvány. utolsó gazember!

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]